Kevélyen feszít gőgből épült trónján,
győztes-mámorában egy ország összedőlt.
Tömegek áldják őt, s félik térdre hullva,
de én nem hajlok meg a bálvány előtt!
Nem elég
Bár ezernyi fűszerrel kínál a lét…
Sosem elég!
Érezni bőrödön a Nap melegét…
Sosem elég!
Fáj embernek lenni…
Reszketeg, pőre, rogyadozó test;
fogságban tartja az idő.
Védtelen, múlandó szellem-alak,
porhüvely, szétmálló salak.
Ki vagy te?
Rejtegeted valódi arcodat,
vastag bőrpáncél takarja el.
Azt hiszed, a tiéd
Azt hiszed, a tiéd a múló idő?
Angyalszárnyakon tovaröppenő.