2020 októberében kezdődött. Láttam egy nagyon kedves kis állatfigurát, amit az egyik ismerősöm készített. Hirtelen indíttatást éreztem, hogy megkérdezzem, hogyan s miből alkotta meg ezt a cukiságot. Ő mesélt nekem az amigurumiról. Átböngésztem az általa javasolt oldalakat, s rájöttem: „Hé, ezt én is meg tudnám csinálni!”
Előtte alig 3-4 alkalommal horgoltam életemben, de azt a néhány lehetőséget nagyon élveztem. Hozzákezdtem hát. Az első alkotások karácsonyi ajándéknak készültek. Aztán rá kellett jönnöm, nincs megállás. Szerelembe estem…
A horgolás számomra hasonló az íráshoz, csak éppen ott a szavak képezik a fonal szálait, amiket egymásba öltök. Mindkét tevékenység hihetetlen lelkesedéssel tölt el. Varázslat ez, mely beszippantja minden sejtemet, s miközben alkotok, megáll az idő.
A legkedvesebb érzés számomra az egész folyamatban az, hogy amikor megszületik egy-egy írás vagy horgolt apróság, akkor egyúttal létrejön egy kapcsolat is. Köztem, és azok között, akik olvassák az írott gondolatokat, illetve látják vagy ajándékba kapják a figurákat. Lehet, hogy sosem találkozunk, de a szívemből megszülető, s a kezeim közül kikerülő alkotások mégis összekötnek bennünket valahol a végtelenben.
