Oly könnyű lenne boldognak lenni apró örömökkel megelégedni szívdobogva várni az illatos tavaszt téli búra napsütéssel önteni vigaszt kanalazni mohón a roppanós levegőt csodálni a nap tüzében szikrázó hegytetőt szaladni kacagva térdig érő fűben csillagot kémlelni az éjjeli űrben régi limlomok közt emléket idézni hűs nyári estéken naplementét nézni madarak dalával ébredezni reggel lepkék fürge röptét követni szemeddel kezed pihentetni kedvesed kezében elidőzni hosszan a tekintetében tábortűz fényénél vígan énekelni a hajnal csendjében nyugalomra lelni Oly könnyű lenne békében élni ágyúk zord dörgésétől nem félni megmosakodni a kegyelem vizében ajándéknak lenni mások életében