Kevélyen feszít gőgből épült trónján, győztes-mámorában egy ország összedőlt. Tömegek áldják őt, s félik térdre hullva, de én nem hajlok meg a bálvány előtt! A hegy magasáról vastag falú várból, a valóságtól távol formál jelent, s jövendőt. Mint császár, int kezével, ki haljon, ki éljen, én mégsem hajlok meg a bálvány előtt! Ujjaival büszkén markolja a keresztet vasával sújtva minden ellenszegülőt. Hitethet sokakat mázas beszédével, én nem hajlok meg a bálvány előtt! Cimborál zsarnokkal, tolvaj hazugokkal, az igazság hangja már nem hatja meg őt. A szenvedés moraját arany-csörgés elnyomja. Nem, én nem hajlok meg a bálvány előtt! Gyűlölet porzik lábai nyomában, a fojtogató füstben a lélek nem kap levegőt. A szárnyaló szellem súlyos lánccal megkötözve. Óh, én nem hajlok meg a bálvány előtt! Csak egy Urat kívánok követni örökké: - az élő Istent, a világot Teremtőt. S vessenek bár izzó, tüzes kemencébe, soha nem hajlok meg a bálvány előtt! (2021.)