2018-ban megszületett Lélek-szoba című könyvem, mely otthont nyújt néhány, a lelkemben megfogant, versbe szedett gondolatnak. Bocsánat, verset mondtam volna? Vajon nevezhetem így az írásaimat? Kezdetben azt gondoltam, igen. Aztán valaki, aki kérésemre elolvasta őket azt mondta, ezek nem is versek. Kicsit elbizonytalanodtam, és bevallom, el is keseredtem. Nem is versek? Talán egy hivatásos költő vagy irodalmár szemével valóban nem azok. Minek nevezzem akkor őket? Töprengtem magamban hosszasan, vívódtam, tépelődtem, míg végül rájöttem, hogy mindez talán nem is számít. Gondolatok, érzések, szavakká formált belső titkok. Nos, legyen. Akkor ezek nem is versek.
Kedves Te, aki mégis időt szánsz arra, hogy egyet-kettőt elolvass közülük, tekintsd őket, aminek szeretnéd, fogadd be őket szabadon, csak így, ahogy vannak. Végül eldöntöd, közel kerültek-e hozzád az írások, megérintettek-e, vagy csupán túlestél rajtuk. Bárhogy is lesz, én szeretettel adom most Neked ezeket a „NEMISVERSEKET”, bízva abban, hogy találsz majd bennük legalább néhány törékeny mondatot, mely hidat képezhet lelkeink között…