Azt hiszed, a tiéd a múló idő? Angyalszárnyakon tovaröppenő. Derengő hajnal váltja az éjszakát. Ha te már nem leszel, akkor is megy tovább. Azt hiszed, tiéd a föld, melyre lépsz? Ott lesz még akkor is, ha te másfelé mész. Szent kezek formálták, ősi erők gyúrták. Csillag-emlékek őrzik hatalmas múltját. Azt hiszed tiéd az égbolt, s a tengerek? Kincseiket elrabló kapzsi szörnyeteg, az vagy te, hatalomra sóvárgó ember. Rettegsz, ha szembesülsz kicsinységeddel. Azt hiszed, tiéd mind, mi e Földön él? A hangya, az elefánt, s a zöldellő falevél? Tudják ők, mi végre jöttek e világra, te vagy csak nélkülük éhező bús árva. Azt hiszed, tiéd a kedves, kit ölelsz? Hűséget, társat, segítőt benne lelsz? Csalárd a szív, és ha mégsem az, ne feledd: sosem tudhatod, meddig lehet veled. Azt hiszed ember, hogy tiéd az életed? Trónodon ülve uralod a saját végzeted? Porszem vagy csupán, kit elsodor a szél, S hamvaid fölött a jövő új táncra kél. (2016.)