„Csak egy percre, anyukám!
Csak egy percre kérlek.
Figyelj rám, és meséld el,
mi végre az élet!”
A szikla peremén
Nap kélt és nyugodott. Hold fénye világított, és halványult el. A leányka csak állt rendületlen a zord szikla magasba nyújtózó peremén. Némán figyelte a lábai alatt zúgó tenger kőfalhoz csapódó hullámait.
Élettelen élet
– Várj! Ne menj még!
– Mennem kell. Tudod, hogy nem maradhatok.