Álmodom egy országról a felhőkön túl. Egy országról, melyet csak azok láthatnak, akiknek darabokra tört a szíve…
Magány
Színek villognak,
szállnak körös-körül,
boldog a világ,
a teremtés örül.
Komolyan vett ígéret
Fátyol borította egykor fejedet,
mosolygó, szelíd szád ígéretet rebegett.
Csókban forrt össze ifjú ajkatok,
reménységgel vártátok együtt a holnapot.
Ki vagy te?
Rejtegeted valódi arcodat,
vastag bőrpáncél takarja el.
Mi végre az élet?
„Csak egy percre, anyukám!
Csak egy percre kérlek.
Figyelj rám, és meséld el,
mi végre az élet!”
Lélekmadár
Sötétben fáztam a rengetegben.
Gyűlöltem sorsom és jellemem.