Mint lepke röpte fürge szárnyon száll a pillanat. Csodálnád még színeit, de illan, elszalad. Még szóltál volna egy kedveset, de ajkadra fagy a szó, mert mi betölti szívedet, többé ki nem mondható. Szorosan ölelnéd magadhoz, beszívnád bőre illatát, de teste porait már a szél röpíti szelíden tovább. Most játszanál, és kacagnál nem nézve teendők hadát, de szürke emlékképpé fakult a színes gyermek-világ. Tolvaj kezével a mord idő ellopja éltünk kincseit. Zsákjába rejti nesztelen örömünk drága perceit. A múlt feneketlen kútjába veti mindazt, mi kedves nekünk, hiába nyúl utánuk vágyódva vénülő, ráncos kezünk. Szemeink a csalfa jövendőt fürkészik, szívünk a múlt láncára kötve remeg. Remények s emlékek malomkövei közt őröljük fel a kínálkozó jelent. Csak a most a tiéd! Gyorsan, ragadd meg! Most táncolj, most örülj, most nevess! Lelkeddel itass át minden röpke percet! Most higgy, most ölelj, most szeress! 2021.