Ez egy amolyan „csakúgymegírommertahhozvankedvem” bejegyzés lesz.
A képre nézve sokan talán hátra hőkölnek és felszisszennek, rosszabb esetben felkiáltanak, és hívják gyorsan a párjukat is, hogy együtt nézzék értetlenül a fotót, s közben azt gondolják: „Te jó ég! Ez normális? Minek tesz ki ilyen képet?” Ja, hát pont ezért. Mert ez a valóság. De nem ám az a szürke fajta, hanem az az egyszerűen-ráérősen-koszosan-sárosan-kutyaszagúan-kényelmesen-napsütésben ücsörgősen boldogító és szívet melengető fajta.
Azok a pillanatok, amiket nem biztos, hogy szívesen megmutatunk másnak, de közben azt kívánjuk, bárcsak örökké tartanának. Mert ilyenkor igazán önmagunk lehetünk. Nem kell senki kedvéért a legújabb divat szerint öltöznünk. Nem kell a fürdőszobában perceket, vagy akár hiábavaló órákat a sminkeléssel és a hajápolással töltenünk. (Már aki ezt teszi, nekem nem szokásom.) Nem kell lopva körbesandítanunk, vajon jobban nézünk-e ki, mint a kolléganőnk. (Igaz, nőtársak?) Nem kell versengenünk a sikerért. Nem kell mindenki másnál ügyesebbnek és okosabbnak lennünk, hogy minél több hízelkedő elismerést és dicséretet zsebeljünk be. Nem.
Egyszerűen csak úgy lehetünk. Szemérmetlenül és önfeledten boldogok azok körében, akiket szeretünk. És akkor megnyugszik a lélek. Rájövünk, hogy igazából ez az élet. A többi csak ócska színjáték, amit az emberi társadalom évezredek alatt felépült színpadán játszunk a többi szereplővel együtt, akik nem akarnak vagy nem mernek eltérni a szokásoktól, letérni a mások által kitaposott ösvényről, elszakadni a jól bejáratott módszerektől, esetleg azt kockáztatva, hogy csúnyán néznek rájuk a többiek.
Nos, hadd elemezzem ki egy kicsit ezt az ominózus fotót. Kezdjük a divattal. Kitűnő színösszeállításban csodálhatjuk meg a kibolyhozódott szürke pulóvert az alóla nyakrésznél kivillanó, élénk piros színű elnyúlt póló társaságában. A felső rész harmóniáját csak fokozza a sáros hatású kutyatappancs mintázatú leggings, és a szintén poros benyomást keltő „akármilyen márkájú” sportcipő. A valaha szebb napokat látott „Dóra, a felfedező” mintázatú színes pléd hangulatossá és nagyon eredetivé teszi a kompozíciót, melyet meleg szívvel ajánlunk a kültéri lakberendezés iránt érdeklődőknek is. A háttérben látható kiszáradt sövény kissé rusztikus és egyben a háborús történelmi korszakot idéző hatást kelt, melyet a stílus kedvelői saját kertjükben is könnyen elérhetnek, ha otthonukba fogadnak 10 kutyát. (És persze ott vannak az ebek és a kisfiam, akik mindenhogy irtó cukik.)
Ez hát a fotó, s a hatás, amit kelt lehet fintorgó szájhúzás vagy egy kedves mosoly, esetleg nevetés. Egyébként pedig tökéletesen mindegy, mert az érzés, ami a kép mögött van, s amit közvetít, az az igazán lényeges. És az az enyém. Egyszerű, hétköznapi boldog pillanat. Élet. Sallangok, fodrok és cicoma nélkül. A mi életünk. Szeretem.
(2021.)