Verj szívem, üss most nagyobbat,
hadd érezzem, hogy élek!
Verj! Ugorj ki mellkasomból!
Kiáltok hozzád! Kérlek!
Benyomások. Érzések. Történetek. A világról. Az életről.
Verj szívem, üss most nagyobbat,
hadd érezzem, hogy élek!
Verj! Ugorj ki mellkasomból!
Kiáltok hozzád! Kérlek!
Reszketeg, pőre, rogyadozó test;
fogságban tartja az idő.
Védtelen, múlandó szellem-alak,
porhüvely, szétmálló salak.
Az ajándék te vagy:
az arcod, a kezed.
Mosolya bíztatón hívogat;
lágy érintéssel, simogatva szeret.
Szürke, sivár vagon
mély sötét gyomrában
apró pontok fénylenek
névtelen magányban.
Álomszép karácsony volt. Odakinn a téli szürkeségben csendben hullott a hó. A kövérre hízott ezerarcú pelyhek komótosan szállingóztak a levegőben. Elképzelni sem lehetett szebbet… Nono! …
Szeme tűz, szeme fény,
közelít, jön felém.
Karja sűrű, buja kert,
betakar, rabul ejt.