Verj szívem, üss most nagyobbat, hadd érezzem, hogy élek! Verj! Ugorj ki mellkasomból! Kiáltok hozzád! Kérlek! Verj szaporán, mint ki életéért fut, vagy mint szerelmes ifjú szíve ver, ha jönni látja vágyott kedvesét, kit forró csókkal vár, s hevesen átölel. Verj! Érezzem torkomban dobogásod, mint vizsgák, vagy nehéz döntések előtt! Úgy lüktess, mint hazáért harcoló hősök mellkasában lüktettél ezelőtt. Minden dobbanásod azt üzeni, van még esély, ma új nap, új erő tör fel elfáradt izmaink bágyadt börtönéből, s reményt ad ismét: egy jobb kor már közel. Dobbanj meg újra hát, te elbúsult szív! Ébredj álmodból, hisz az még nem a végső! Most dobogj, ráérsz megszakadni még! Lüktess ma, mert talán holnap már késő! Mutasd meg ennek a meggyötört világnak, hogy van benned akarás, van benned erő! Akkor is, ha fáj, akkor is, ha vérzel, szállj harcba, mentsd, ami még menthető! S ha eljön majd a nap, eljön az az óra, mikor megállhatsz, nem dobogsz már tovább, úgy térj nyugovóra, úgy aludd örök álmod, hogy tudd, megtetted mindazt, mi ki volt szabva rád. (2017.)