„Hogy miről tanított? A háláról. Lerágott csont, azt mondod? Nem, sosem az, pláne, ha nem csupán arról van szó, hogy mondj köszönetet a szuper dolgokért az életedben.”
Kihűlt szív
… Mert félig sem élek, ha nem tudok szeretni.
Vagyok fagyott szívű sétáló halott.
Keresem szüntelen, mi egykor enyém volt,
szeretet-morzsáid után kutatok…
Szabadulás
Nincs már semmim abból,
mit egykor kincsemnek hittem.
Üres a zsebem, üres a két kezem…
Fáj embernek lenni…
Reszketeg, pőre, rogyadozó test;
fogságban tartja az idő.
Védtelen, múlandó szellem-alak,
porhüvely, szétmálló salak.
Lélekmadár
Sötétben fáztam a rengetegben.
Gyűlöltem sorsom és jellemem.
A szikla peremén
Nap kélt és nyugodott. Hold fénye világított, és halványult el. A leányka csak állt rendületlen a zord szikla magasba nyújtózó peremén. Némán figyelte a lábai alatt zúgó tenger kőfalhoz csapódó hullámait.