Mondd, hova mentél,
látlak-e még,
hajnali ködben a
domb tetejét
ha takarja sűrű homály?
Semmi
Semmi vagyok, úgy érzem.
Nesztelenül a porba hulló semmi.
Szilánkos lélektükör,
álmok vándora
Szívhez szóló
Verj szívem, üss most nagyobbat,
hadd érezzem, hogy élek!
Verj! Ugorj ki mellkasomból!
Kiáltok hozzád! Kérlek!
Fáj embernek lenni…
Reszketeg, pőre, rogyadozó test;
fogságban tartja az idő.
Védtelen, múlandó szellem-alak,
porhüvely, szétmálló salak.
Ajándék
Az ajándék te vagy:
az arcod, a kezed.
Mosolya bíztatón hívogat;
lágy érintéssel, simogatva szeret.
A vágóhíd felé…
Szürke, sivár vagon
mély sötét gyomrában
apró pontok fénylenek
névtelen magányban.