Gyönyörű kutya, ég veled!
Sosem feledem kérlelő szemed.
Tekinteted átfúrta szívemet.
Enyém volt utolsó lélegzeted.
Láncra vert szeretet
Még őrt áll a remény, még pislákol a láng,
még vársz, jön egy új, egy boldog nap talán.
A szikla peremén
Nap kélt és nyugodott. Hold fénye világított, és halványult el. A leányka csak állt rendületlen a zord szikla magasba nyújtózó peremén. Némán figyelte a lábai alatt zúgó tenger kőfalhoz csapódó hullámait.
Azt hiszed, a tiéd
Azt hiszed, a tiéd a múló idő?
Angyalszárnyakon tovaröppenő.
Április végén
Április végi, hűs, mélabús esten
ültünk ketten.
Ő nem mozdult, s én sem akartam.
Nem tehettem…
Élettelen élet
– Várj! Ne menj még!
– Mennem kell. Tudod, hogy nem maradhatok.