(Sallangok nélküli élet. Csak természetesen. Az egyszerűségben elrejtett nagyszerűség. Ilyesmiről szól ez a néhány gondolat.)
Bálvány
Kevélyen feszít gőgből épült trónján,
győztes-mámorában egy ország összedőlt.
Tömegek áldják őt, s félik térdre hullva,
de én nem hajlok meg a bálvány előtt!
Nem elég
Bár ezernyi fűszerrel kínál a lét…
Sosem elég!
Érezni bőrödön a Nap melegét…
Sosem elég!
Kereslek
Mondd, hova mentél,
látlak-e még,
hajnali ködben a
domb tetejét
ha takarja sűrű homály?
Egy barát elvesztése
Fel lehet dolgozni a halált… ? Hogyan lehet elfogadni, hogy valaki fontos, az életem része, a mindennapjaim megszokott darabkája nincs többé?
Semmi
Semmi vagyok, úgy érzem.
Nesztelenül a porba hulló semmi.
Szilánkos lélektükör,
álmok vándora